Csörgött a telefonom. Felvettem.
- Haló?! Itt Louis Tomlinson. Hogy mi? Azonnal megyek!
- Mi történt?- kérdezték a srácok.
- Beckyt elütötte egy autó, és most kórházban van.
- Úr isten! És jól van?- rémült meg Charlotte.
- Nem tudom, de.. de én nagyon félek.- suttogtam.
- Gyerünk a kórházba!- kiáltottak fel, majd elindultunk.
- Mi történt?- kérdezték a srácok.
- Beckyt elütötte egy autó, és most kórházban van.
- Úr isten! És jól van?- rémült meg Charlotte.
- Nem tudom, de.. de én nagyon félek.- suttogtam.
- Gyerünk a kórházba!- kiáltottak fel, majd elindultunk.
Niall, Zayn és Lottie jöttek velem.
- Itt vagyunk!- nyögtem ki, nagyokat nyelve.
- Itt vagyunk!- nyögtem ki, nagyokat nyelve.
- Nyugalom haver! Biztosan minden rendben van!- próbált nyugtatni Zayn.
Bementünk a kórházba, majd Beckyhez.
- Hogy van doktor úr?
- Én jól, de a kisasszonynak sincs komolyabb baja egy kisebb agyrázkódásnál.- válaszolt a doki.
Bementünk a kórházba, majd Beckyhez.
- Hogy van doktor úr?
- Én jól, de a kisasszonynak sincs komolyabb baja egy kisebb agyrázkódásnál.- válaszolt a doki.
Bementünk a kórterembe, és megpillantottam Beckyt. Ott feküdt a fehér paplanos ágyban egy tűvel a kezében. Éppen akkor ébredt fel.
- Becky! Jól vagy édesem?- hajoltam oda hozzá.
- Becky! Jól vagy édesem?- hajoltam oda hozzá.
- Hogy én? Igen jól vagyok, de ki vagy te és miért hívsz édesemnek?
- Nem tudod ki vagyok?- néztem furcsán.
- Nem.
- Most szórakozol, vagy komolyan?
- Tényleg nem tudom ki vagy.. és ők kik?
- Én Lottie vagyok.- mosolygott rá Charlotte.
- Őőő.. biztos. Nem ismerlek.- válaszolt Becky.
- Becky ne kamuzz, jó?- ment oda hozzá Zayn.
- Nem kamuzom. Nem tudom kik ők.. te ismered őket Zayn?
- Engem megismersz?- érdeklődött Zayn.
- Aha. Persze. Te vagy Zayn Malik. Haverok vagyunk.
- Hogy lehet, hogy téged megismer, engem nem?- paráztam be.
- Az még a kisebb baj, hogy téged nem ismer fel, de mi lesz, ha a gyerekeit sem fogja?- kérdezte Zayn.
- Engem megismersz?- kérdezte Niall.
- Őőő.. nem. És milyen gyerekeim?!
- Fhúú.. ez nem lesz egyszerű.- sóhajtott Niall.
- Hogy csapott el az autó?- kérdeztem tőle.
- Milyen autó? És ki vagy te? Még mindig nem mondtad el!
- A pasid vagyok.- hajtottam le a fejem.
- A pasim? Nem, nem, nem, nem.. arra biztosan emlékeznék ha lenne egy pasim. Bár.. jó lenne ha te lennél az, de nem.. nincs pasim.
- Ahhjj Becky. Louis vagyok. Louis Tomlinson. A srác akitől van két szép 3 éves kislányod.- mosolyogtam rá.
- Nah ne.. 3 éves kislányaim vannak? Hány éves vagyok?
- 20.
- 17 évesen már anya voltam?!?!?!!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!??- sokkot kapott.
- Igen, de nyugalom!- nyugtatgattam.
- Ne nyugizz baszdmeg! Ezt a szüleim tudják??
- Igen.
- Honnan?
- Elmondtad nekik.
/Becky szemszöge/
- Hm. Hát oké. Velem meg mi történt, hogy nem emlékszem ilyen alap dolgokra?- akadtam ki.
- Elütött egy autó, és ahogy látom amnéziás lettél.- közölte velem a Louis nevezetű fazon.
- Őőő.. ezt is jó amúgy tudni.- néztem furin.
- Azt mondják egy csók segíthet, hogy visszatérjen az emlékezete.. mármint, ha megcsókolnád Lou, akkor talán emlékezne rád.- mondta Zayn.
- Hogy mi?- érdeklődtem.
- Rendben. Csak legyen igazad.- mondta Louis, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Ez mi volt?- pirultam el.
- Ez nem jött össze.- sóhajtotta Louis.
- De-de.. ez most mi volt?- kérdeztem meg újra.
- Rebecca! Én tiszta szívemből szeretlek és kérlek, hogy emlékezz rám. Én vagyok.. én vagyok Louis Tomlinson az élettársad. A gyerekeid apja.. akit te is nagyon szeretsz! Emlékezz!
- Nem tudod ki vagyok?- néztem furcsán.
- Nem.
- Most szórakozol, vagy komolyan?
- Tényleg nem tudom ki vagy.. és ők kik?
- Én Lottie vagyok.- mosolygott rá Charlotte.
- Őőő.. biztos. Nem ismerlek.- válaszolt Becky.
- Becky ne kamuzz, jó?- ment oda hozzá Zayn.
- Nem kamuzom. Nem tudom kik ők.. te ismered őket Zayn?
- Engem megismersz?- érdeklődött Zayn.
- Aha. Persze. Te vagy Zayn Malik. Haverok vagyunk.
- Hogy lehet, hogy téged megismer, engem nem?- paráztam be.
- Az még a kisebb baj, hogy téged nem ismer fel, de mi lesz, ha a gyerekeit sem fogja?- kérdezte Zayn.
- Engem megismersz?- kérdezte Niall.
- Őőő.. nem. És milyen gyerekeim?!
- Fhúú.. ez nem lesz egyszerű.- sóhajtott Niall.
- Hogy csapott el az autó?- kérdeztem tőle.
- Milyen autó? És ki vagy te? Még mindig nem mondtad el!
- A pasid vagyok.- hajtottam le a fejem.
- A pasim? Nem, nem, nem, nem.. arra biztosan emlékeznék ha lenne egy pasim. Bár.. jó lenne ha te lennél az, de nem.. nincs pasim.
- Ahhjj Becky. Louis vagyok. Louis Tomlinson. A srác akitől van két szép 3 éves kislányod.- mosolyogtam rá.
- Nah ne.. 3 éves kislányaim vannak? Hány éves vagyok?
- 20.
- 17 évesen már anya voltam?!?!?!!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!??- sokkot kapott.
- Igen, de nyugalom!- nyugtatgattam.
- Ne nyugizz baszdmeg! Ezt a szüleim tudják??
- Igen.
- Honnan?
- Elmondtad nekik.
/Becky szemszöge/
- Hm. Hát oké. Velem meg mi történt, hogy nem emlékszem ilyen alap dolgokra?- akadtam ki.
- Elütött egy autó, és ahogy látom amnéziás lettél.- közölte velem a Louis nevezetű fazon.
- Őőő.. ezt is jó amúgy tudni.- néztem furin.
- Azt mondják egy csók segíthet, hogy visszatérjen az emlékezete.. mármint, ha megcsókolnád Lou, akkor talán emlékezne rád.- mondta Zayn.
- Hogy mi?- érdeklődtem.
- Rendben. Csak legyen igazad.- mondta Louis, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Ez mi volt?- pirultam el.
- Ez nem jött össze.- sóhajtotta Louis.
- De-de.. ez most mi volt?- kérdeztem meg újra.
- Rebecca! Én tiszta szívemből szeretlek és kérlek, hogy emlékezz rám. Én vagyok.. én vagyok Louis Tomlinson az élettársad. A gyerekeid apja.. akit te is nagyon szeretsz! Emlékezz!








