Sziasztok hűséges olvasóim, sajnálom, hogy kb. már egy hónapja nem volt új rész, de most itt van, remélem nincs harag :) puszi Becky Stylinsonxx
-
Az apasági teszt eredménye... blah, blah..... az apa..... Louis
Tomlinson.
Louis
szó szerint elkezdett ugrálni és örömtáncot járni, amin annyira kellett röhögnöm, hogy már a földön voltam, de Harry
sem birta ki röhögés nélkül.
-
Te állat! Normális vagy?- kérdeztem, de közben még mindig csak
röhögtem.
-
Nem! De nagyon szeretlek!- húzott fel hirtelen a földről és egy
szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.
-
Akkor megbocsátasz, amiért Harryvel....?
-
Azért már megbocsátottam, azon az estén. Szerettelek akkor is
hiába próbáltam leplezni, de szerettelek, ahogy most is. Soha nem
akarlak elvesziteni és igérd meg, hogy örökre mellettem maradsz!
-
Nem, te igérd, meg, hogy örökre mellettem és a pici mellett
maradsz!- mosolyogtam, majd hasamat kezdtem el simogatni.
-
Megtartod?
-
Ha te is szeretnéd.
-
Szeretném!
-
Akkor igen!- mosolyogtam rá, majd ő újabb szenvedélyes csókkal
ajándékozott meg.
Csak
akkor jöttem rá igazán, mit is hagytam ott akkoriban Harryért.
Mármint nem Harryvel van a bajom, ha más miatt, hagytam volna ott
most róla lenne szó. Louis az aki igazán megért. Nem csak nagyon
szeretjük egymást, de lelki társak is vagyunk. Szeretem Louist és
a gyerekünket még jobban fogom.
-
Tudom, hogy ez még korai, de nevet kéne választanunk.- mondta Lou.
-
Rendben.- mosolyogtam.
-
Hát ha lány lesz, akkor legyen Rebecca!- mosolygott.
-
Ha pedig fiú akkor Louis, nem? Ez nem ilyen egyszerű, ha lány
lesz, legyen Louise!- mosolyogtam én is.
-
Neeeee, ha lány legyen Harriette!- szólt bele Harry nevetve.
-
Jó Harry, ez lesz a „b” terv!- mosolyogtam.
-
És ha fiú akkor legyen Jaymi!- mondta Louis.
-
Nem, George!- mondtam.
-
Ha már a Union J tagjai közöl választunk nevet, akkor legyen
Josh!- mosolygott Harry.
-
Nem onnan választunk nevet, csak pont így jött ki!- nevettem.- Bár
nekem a JJ is tetszik!
-
Hmm.... látom jól ismered azt a bandát is!- célozgatott Hazz.
-
Ez nem volt vicces! Nah de menjünk haza.
-
Reby, és mond csak, hol fogsz te lakni a kicsivel?- érdeklődött
Louis.
-
Tudod Louis, hát én úgy gondoltam, hogy majd ná....
-
Csak vicceltem, gyere menjünk hozzám!- mosolygott édesen az én
drága szerelmem.
-
Én is úgy gondoltam, de ugye azt tudod, hogy majd a picinek kell
szoba.......
-
Úgy teszel mintha még soha nem jártál volna a házamban. Te is
tudod, hogy van elég szoba, az egyiket át tudjuk alakitani
babaszobának, és később gyerekszobának.- mondta.
-
Igaz, akkor menjünk! Szia Hazza!- mosolyogtam majd kiléptem az
ajtón.
-
Szia Harry!- köszönt el Louis is.
-
Bye!- mosolygott Hazz, majd bezárta az ajtót.
Beszálltunk
az autóba. Louis lágyan megcsókolt, majd beinditotta a motort is
indultunk hozzá. Az esőcseppek a szélvédőn kopogtak. Figyeltem
ahogy az ablaktörlő letörli őket. Mi lesz akkor, ha elmondom
Bellának a dolgot? Mit fog tenni? 'Elhagy' majd? Vagy velem marad?
Legjobb barátok maraduk? Vagy nem? Félek mi van, nem fog örülni a
döntésemnek és nem marad velem, megszűnik az a bizonyos BFF.....
én nem tudom mit teszek akkor. Szeretem őt, és legjobb barátnője
akarok maradni, de ha ő nem fogja elfogadni a dolgokat, akkor tudom
sajnálni. Megérkeztünk. Elkezdtünk beszélgetni dolgokról és a
baba ügyről, de látszólag Louis nagyon szeretné ezt a babát, én
viszont egyre jobban kételkedem. Már csak azért is jobb lenne, ha
nem születne meg.... mert az emberek még azt sem tudják, hogy a
'nagy' Louis Tomlinsonnak barátnője van, nemhogy a 'nagy' Louis
Tomlinson barátnője várandós. Kiakadnának, és talán még a
szegény ártatlan babát is utálnák. Pedig ő nem tett semmit.
Mindegy, nem érdekel mit gondolnak mások. Eddigi életemben sem
érdekelt, miért kezdene el pont most érdekelni mások véleménye?
Hátralévő életemben sem fog érdekelni és kész! Megkértem
Lout, hogy menjünk el Bellához. Elvitt. Kopogtattam és Bells
azonnal ajtót nyitott, igen ez lett az új beceneve.
-
Szia Bells, figyi el kell mondanom valamit!- támadtam le őt
azonnal.
-
Sziasztok, mondd Becky!- nekem pedig ez lett a legújabb becenevem.
-
Bells én.... terhes vagyok! És Louis az apa!- mosolyogtam.
Bella
egy kisebb sokkot kapott, mikor ezeket a szavakat kiejtettem a
számon.
-
Öhmm..........- nyelt nagyot.
-
Nah? Mit gondolsz?- kérdezte Lou.
-
Abortusz...........- mindössze ennyit tudott kimondani.
-
Hogy mi?? Mi bajod azzal, hogy gyerekünk lesz?
-
Becky..... 17 éves vagy..... 17..... az oké, hogy Louis 21,
de....... te csak 17.........
-
Kössz........ azt hittem a legjobb barátnőm legalább meg fogja
érteni.... de tévedtem! Tudod mit, nem is kell majd a baba közelébe
jönnöd, ha megszületett!
-
Nem is akartam! És tudod miért? Mert azt hittem, van annyi eszed,
hogy az abortuszon kívül más meg sem fordul a fejedben!
-
Én szeretném ezt a gyereket, érted? Louis is nagyon szeretné és
már én is! Nem érdekel mit gondolsz! Köcsög vagy! Nagyon!
Szerintem nem azzal van a bajod, hogy 17 éves vagyok, hanem azzal,
hogy elvettem tőled Harryt és most nekem lesz gyerekem, velem
történik minden jó! Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz, de
azt tudom, hogy ez a valós oka annak, hogy nem örülsz, hogy
gyerekem lesz!
-
Te mégis ezt honnan veszed? Nem vagyok féltékeny rád, ha erre
gondolsz! -.-”
-
De igenis féltékeny vagy!
-
De nem!
-
De féltékeny vagy!
-
De nem vagyok!
-
De igen!
-
De nem!
-
Héé, lányok, nyugalom!- csititott minket Louis, mikor már
majdnem, verekedtünk.
-
A legjobb barátnőm voltál, de most jól hátba szúrtál! Tudod
mit? Szedem az összes cuccom és elmegyek!
-
Rendben!
-
Rendben!
-
Rendben!
-
Rendben!
-
Nah jó lányok, ezt hagyjátok abba!
-
Rendben!
-
Rendben!
Louis
összepakolt nekem, majd elköszöntünk és a csomagtartóba tette a
cuccaim. Hazafelé szinte meg sem szólaltunk, csak néma csendben
utaztunk. Hazaértünk. Lou behozta a csomagom, és leült a kanapéra,
amin én még ha jól emlékszem aludtam is egyszer.
-
Nah és most mi lesz?- kérdeztem.
-
Mi lenne? Megszülöd és felneveljük a kicsit!
-
Biztos vagy ebben? Mármint, igaz, hogy már sok mindenen keresztül
mentünk, de ez.. emellett az a sok dolog teljesen eltörpül.. Louis
én félek..
-
Ugyan mért? Nincs miért!
-
De Louis van! Tudod mekkora felelősség egy gyerek? Én még csak 17
éves vagyok! És előtted is ott van még minden.. a banda.. mi lesz
a bandával, ha megszületik a kicsi?
-
Mi lenne? Semmi!
-
De ha te elmész egy 1 éves turnéra, akkor én és a kicsi.. mi
lesz velünk?
-
Rebecca kérlek ne csináld ezt!
-
Mit? Fiatalok vagyunk, még minden előttünk van, te egy nagyszerű
és hirhett pop banda tagja vagy, így vannak kötelességeid.. le
kell mondanunk erről a gyerekről!
-
Ezt most csak Bella miatt csinálod, ugye? Vissza akarod szerezni a
barátnőd!
-
Érdekelt engem bármikor is mások véleménye? Hát nem! Az sem
érdekel ha megszűnik a barátságunk! Itt most nem Belláról van
szó! Sőt neki ehhez semmi köze! De gondolj már bele, hogy mi lesz
velünk! Vegyünk figyelembe minden lehetőséget! Megszülöm a
gyereket, te elmész egy 1 éves turnéra, aztán 1 év múlva látod
csak újra a gyerekedet és engem, ez nem család! Megszülöm a
gyereket, te kilépsz a bandából, lehetséges e miatt az egész
banda feloszlik, több millió, nem milliárd, vagy annál több lány
fog miattatok sirni, mindenkinek csak rossz lesz! Ha a gyerek felnő
megtud mindent és magát fogja okolni! Akkor megszülöm, te kilépsz
és a banda nem oszlik fel, ha egy valaki kiszáll a(z) 1D-ből többé
már nem ugyanaz, egy csomó embernek hiányoznál és a bandának
is! Elvetetem és minden probléma megszűnik! Nincsenek örjöngő és hisztérikus rajongók, akik megfenyegetnek vagy utálják majd a
babát, nincs probléma! Érted már? Ezek a lehetőségek vannak..
nincs más választás mint elvetetni!
-
Értem mit mondasz, de én szeretném ezt a babát! Semmivel nem
tudsz eltántoritani! Inkább oszolljon fel a banda, minthogy ne
szülessen meg az az áldott kis csöppség!
-
Louis nagyon kérlek.. te is tudod, hogy jelenlegi helyzetben a banda
mindennél fontosabb!
-
Én tudom, de.. nah jó igazad van.. abortusz..
ez az egyetlen megoldás..!- vett erőt magán Louis.
-
Köszönöm, hogy egyet értesz.- erőltettem halvány mosolyt az
arcomra.- El tudsz velem majd jönni?
-
Attól függ mikor lesz. Nekem ezen a héten sok próbám van, meg
sok stúdiózás..
-
Nah érted már?
-
Jó, jó, igen értem, és egyet értek, akármennyire is fáj..
-
Sajnálom, hidd el nekem sem könnyű!
-
Tudom, meg neked még nehezebb is, mégis én sajnáltatom itt,
magam,
nah gyere had öleljelek meg!- ölelt át. Tudtam, hogy szavai
őszinték, de én is nagyon féltem.-
Hidd el nem lesz semmi baj!- szorongatott, én pedig zokogni kezdtem.-
Nem lesz semmi baj, megigérem!- ölelt még szorosabban.
-
Ne igérj olyat amit nem tudsz betartani!
Kértem
időpontot az abortuszhoz. Másnap már mehettem is, de ezéltal, Lou
nem tudott ott lenni. Mikor odaértem megijedtem.. de lerendeztünk
mindent majd toltak be a műtőbe az abortuszhoz. Már majdnem
elkezdték, mikor a doktor fel tett nekem egy nagyon fontos kérdést.
-
Biztosan el akarja vetetni?- egy kissé elgondolkodtató volt ez a
kérdés, hisz nem rég még minden jól ment. Nem voltam terhes, jól
megvoltunk. Amint terhes lettem minden megváltozott. Ezt a gyereket
leginkább csak Louis akarja, de.. a döntés akkor is nehéz. Még
csak 17 éves vagyok, de a gyereknek egy csodálatos apja lenne. De
persze ennél a kérdésnél a doki csak egy „igen”-t várt semmi
mást.
-
Nem! Én akarom ezt a gyereket!- rezzentem fel hirtelen.
Kiengedtek,
felöltöztem és már indultam is Louishoz a stúdióba.
Mikor beléptem az összes tekintet rám szegeződött.
-
Nem vetettem el!- fordultam Louishoz.
-
Ez csodálatos, de miért?- jött közelebb.
-
Mert amikor a doki megkérdezte, hogy ”Biztosan el akarja vetetni?”
akkor már tudtam, hogy nem. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját
követem el azzal, ha 17 évesen gyereket szülök, de tudom, hogy
megéri! Mert szeretlek Louis, és tudom, hogy nagyszerű apa leszel!
-
Te pedig nagyszerű anya, szeretlek!- az arcomat a kezébe fogta és
megcsókolt.
-
Én is szeretlek!- csókoltam tovább.
-
Ohh, hát ilyenek miatt megzavarni Louist.- szórakozott Harry.
-
Amúgy bocsi, hogy csak így 'betörtem', és amúgy sziasztok, de
gondolom, most mennem kéne, szóval bye!- mondtam, majd gyorsan
kisétáltam.
