25. A sorsfórditó döntés

Sziasztok hűséges olvasóim, sajnálom, hogy kb. már egy hónapja nem volt új rész, de most itt van, remélem nincs harag :) puszi Becky Stylinsonxx

- Az apasági teszt eredménye... blah, blah..... az apa..... Louis Tomlinson.

Louis szó szerint elkezdett ugrálni és örömtáncot járni, amin annyira kellett röhögnöm, hogy már a földön voltam, de Harry sem birta ki röhögés nélkül.

- Te állat! Normális vagy?- kérdeztem, de közben még mindig csak röhögtem.

- Nem! De nagyon szeretlek!- húzott fel hirtelen a földről és egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.

- Akkor megbocsátasz, amiért Harryvel....?

- Azért már megbocsátottam, azon az estén. Szerettelek akkor is hiába próbáltam leplezni, de szerettelek, ahogy most is. Soha nem akarlak elvesziteni és igérd meg, hogy örökre mellettem maradsz!

- Nem, te igérd, meg, hogy örökre mellettem és a pici mellett maradsz!- mosolyogtam, majd hasamat kezdtem el simogatni.

- Megtartod?

- Ha te is szeretnéd.

- Szeretném!

- Akkor igen!- mosolyogtam rá, majd ő újabb szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.

Csak akkor jöttem rá igazán, mit is hagytam ott akkoriban Harryért. Mármint nem Harryvel van a bajom, ha más miatt, hagytam volna ott most róla lenne szó. Louis az aki igazán megért. Nem csak nagyon szeretjük egymást, de lelki társak is vagyunk. Szeretem Louist és a gyerekünket még jobban fogom.

- Tudom, hogy ez még korai, de nevet kéne választanunk.- mondta Lou.

- Rendben.- mosolyogtam.

- Hát ha lány lesz, akkor legyen Rebecca!- mosolygott.

- Ha pedig fiú akkor Louis, nem? Ez nem ilyen egyszerű, ha lány lesz, legyen Louise!- mosolyogtam én is.

- Neeeee, ha lány legyen Harriette!- szólt bele Harry nevetve.

- Jó Harry, ez lesz a „b” terv!- mosolyogtam.

- És ha fiú akkor legyen Jaymi!- mondta Louis.

- Nem, George!- mondtam.

- Ha már a Union J tagjai közöl választunk nevet, akkor legyen Josh!- mosolygott Harry.

- Nem onnan választunk nevet, csak pont így jött ki!- nevettem.- Bár nekem a JJ is tetszik!

- Hmm.... látom jól ismered azt a bandát is!- célozgatott Hazz.

- Ez nem volt vicces! Nah de menjünk haza.

- Reby, és mond csak, hol fogsz te lakni a kicsivel?- érdeklődött Louis.

- Tudod Louis, hát én úgy gondoltam, hogy majd ná....

- Csak vicceltem, gyere menjünk hozzám!- mosolygott édesen az én drága szerelmem.

- Én is úgy gondoltam, de ugye azt tudod, hogy majd a picinek kell szoba.......

- Úgy teszel mintha még soha nem jártál volna a házamban. Te is tudod, hogy van elég szoba, az egyiket át tudjuk alakitani babaszobának, és később gyerekszobának.- mondta.

- Igaz, akkor menjünk! Szia Hazza!- mosolyogtam majd kiléptem az ajtón.

- Szia Harry!- köszönt el Louis is.

- Bye!- mosolygott Hazz, majd bezárta az ajtót.

Beszálltunk az autóba. Louis lágyan megcsókolt, majd beinditotta a motort is indultunk hozzá. Az esőcseppek a szélvédőn kopogtak. Figyeltem ahogy az ablaktörlő letörli őket. Mi lesz akkor, ha elmondom Bellának a dolgot? Mit fog tenni? 'Elhagy' majd? Vagy velem marad? Legjobb barátok maraduk? Vagy nem? Félek mi van, nem fog örülni a döntésemnek és nem marad velem, megszűnik az a bizonyos BFF..... én nem tudom mit teszek akkor. Szeretem őt, és legjobb barátnője akarok maradni, de ha ő nem fogja elfogadni a dolgokat, akkor tudom sajnálni. Megérkeztünk. Elkezdtünk beszélgetni dolgokról és a baba ügyről, de látszólag Louis nagyon szeretné ezt a babát, én viszont egyre jobban kételkedem. Már csak azért is jobb lenne, ha nem születne meg.... mert az emberek még azt sem tudják, hogy a 'nagy' Louis Tomlinsonnak barátnője van, nemhogy a 'nagy' Louis Tomlinson barátnője várandós. Kiakadnának, és talán még a szegény ártatlan babát is utálnák. Pedig ő nem tett semmit. Mindegy, nem érdekel mit gondolnak mások. Eddigi életemben sem érdekelt, miért kezdene el pont most érdekelni mások véleménye? Hátralévő életemben sem fog érdekelni és kész! Megkértem Lout, hogy menjünk el Bellához. Elvitt. Kopogtattam és Bells azonnal ajtót nyitott, igen ez lett az új beceneve.

- Szia Bells, figyi el kell mondanom valamit!- támadtam le őt azonnal.

- Sziasztok, mondd Becky!- nekem pedig ez lett a legújabb becenevem.

- Bells én.... terhes vagyok! És Louis az apa!- mosolyogtam.

Bella egy kisebb sokkot kapott, mikor ezeket a szavakat kiejtettem a számon.

- Öhmm..........- nyelt nagyot.

- Nah? Mit gondolsz?- kérdezte Lou.

- Abortusz...........- mindössze ennyit tudott kimondani.

- Hogy mi?? Mi bajod azzal, hogy gyerekünk lesz?

- Becky..... 17 éves vagy..... 17..... az oké, hogy Louis 21, de....... te csak 17.........

- Kössz........ azt hittem a legjobb barátnőm legalább meg fogja érteni.... de tévedtem! Tudod mit, nem is kell majd a baba közelébe jönnöd, ha megszületett!

- Nem is akartam! És tudod miért? Mert azt hittem, van annyi eszed, hogy az abortuszon kívül más meg sem fordul a fejedben!

- Én szeretném ezt a gyereket, érted? Louis is nagyon szeretné és már én is! Nem érdekel mit gondolsz! Köcsög vagy! Nagyon! Szerintem nem azzal van a bajod, hogy 17 éves vagyok, hanem azzal, hogy elvettem tőled Harryt és most nekem lesz gyerekem, velem történik minden jó! Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz, de azt tudom, hogy ez a valós oka annak, hogy nem örülsz, hogy gyerekem lesz!

- Te mégis ezt honnan veszed? Nem vagyok féltékeny rád, ha erre gondolsz! -.-”

- De igenis féltékeny vagy!

- De nem!

- De féltékeny vagy!

- De nem vagyok!

- De igen!

- De nem!

- Héé, lányok, nyugalom!- csititott minket Louis, mikor már majdnem, verekedtünk.

- A legjobb barátnőm voltál, de most jól hátba szúrtál! Tudod mit? Szedem az összes cuccom és elmegyek!

- Rendben!

- Rendben!

- Rendben!

- Rendben!

- Nah jó lányok, ezt hagyjátok abba!

- Rendben!

- Rendben!

Louis összepakolt nekem, majd elköszöntünk és a csomagtartóba tette a cuccaim. Hazafelé szinte meg sem szólaltunk, csak néma csendben utaztunk. Hazaértünk. Lou behozta a csomagom, és leült a kanapéra, amin én még ha jól emlékszem aludtam is egyszer.

- Nah és most mi lesz?- kérdeztem.

- Mi lenne? Megszülöd és felneveljük a kicsit!

- Biztos vagy ebben? Mármint, igaz, hogy már sok mindenen keresztül mentünk, de ez.. emellett az a sok dolog teljesen eltörpül.. Louis én félek..

- Ugyan mért? Nincs miért!

- De Louis van! Tudod mekkora felelősség egy gyerek? Én még csak 17 éves vagyok! És előtted is ott van még minden.. a banda.. mi lesz a bandával, ha megszületik a kicsi?

- Mi lenne? Semmi!

- De ha te elmész egy 1 éves turnéra, akkor én és a kicsi.. mi lesz velünk?

- Rebecca kérlek ne csináld ezt!

- Mit? Fiatalok vagyunk, még minden előttünk van, te egy nagyszerű és hirhett pop banda tagja vagy, így vannak kötelességeid.. le kell mondanunk erről a gyerekről!

- Ezt most csak Bella miatt csinálod, ugye? Vissza akarod szerezni a barátnőd!

- Érdekelt engem bármikor is mások véleménye? Hát nem! Az sem érdekel ha megszűnik a barátságunk! Itt most nem Belláról van szó! Sőt neki ehhez semmi köze! De gondolj már bele, hogy mi lesz velünk! Vegyünk figyelembe minden lehetőséget! Megszülöm a gyereket, te elmész egy 1 éves turnéra, aztán 1 év múlva látod csak újra a gyerekedet és engem, ez nem család! Megszülöm a gyereket, te kilépsz a bandából, lehetséges e miatt az egész banda feloszlik, több millió, nem milliárd, vagy annál több lány fog miattatok sirni, mindenkinek csak rossz lesz! Ha a gyerek felnő megtud mindent és magát fogja okolni! Akkor megszülöm, te kilépsz és a banda nem oszlik fel, ha egy valaki kiszáll a(z) 1D-ből többé már nem ugyanaz, egy csomó embernek hiányoznál és a bandának is! Elvetetem és minden probléma megszűnik! Nincsenek örjöngő és hisztérikus rajongók, akik megfenyegetnek vagy utálják majd a babát, nincs probléma! Érted már? Ezek a lehetőségek vannak.. nincs más választás mint elvetetni!

- Értem mit mondasz, de én szeretném ezt a babát! Semmivel nem tudsz eltántoritani! Inkább oszolljon fel a banda, minthogy ne szülessen meg az az áldott kis csöppség!

- Louis nagyon kérlek.. te is tudod, hogy jelenlegi helyzetben a banda mindennél fontosabb!

- Én tudom, de.. nah jó igazad van.. abortusz.. ez az egyetlen megoldás..!- vett erőt magán Louis.

- Köszönöm, hogy egyet értesz.- erőltettem halvány mosolyt az arcomra.- El tudsz velem majd jönni?

- Attól függ mikor lesz. Nekem ezen a héten sok próbám van, meg sok stúdiózás..

- Nah érted már?

- Jó, jó, igen értem, és egyet értek, akármennyire is fáj..

- Sajnálom, hidd el nekem sem könnyű!

- Tudom, meg neked még nehezebb is, mégis én sajnáltatom itt, magam, nah gyere had öleljelek meg!- ölelt át. Tudtam, hogy szavai őszinték, de én is nagyon féltem.- Hidd el nem lesz semmi baj!- szorongatott, én pedig zokogni kezdtem.- Nem lesz semmi baj, megigérem!- ölelt még szorosabban.

- Ne igérj olyat amit nem tudsz betartani!

Kértem időpontot az abortuszhoz. Másnap már mehettem is, de ezéltal, Lou nem tudott ott lenni. Mikor odaértem megijedtem.. de lerendeztünk mindent majd toltak be a műtőbe az abortuszhoz. Már majdnem elkezdték, mikor a doktor fel tett nekem egy nagyon fontos kérdést.

- Biztosan el akarja vetetni?- egy kissé elgondolkodtató volt ez a kérdés, hisz nem rég még minden jól ment. Nem voltam terhes, jól megvoltunk. Amint terhes lettem minden megváltozott. Ezt a gyereket leginkább csak Louis akarja, de.. a döntés akkor is nehéz. Még csak 17 éves vagyok, de a gyereknek egy csodálatos apja lenne. De persze ennél a kérdésnél a doki csak egy „igen”-t várt semmi mást.

- Nem! Én akarom ezt a gyereket!- rezzentem fel hirtelen.

Kiengedtek, felöltöztem és már indultam is Louishoz a stúdióba. Mikor beléptem az összes tekintet rám szegeződött.

- Nem vetettem el!- fordultam Louishoz.

- Ez csodálatos, de miért?- jött közelebb.

- Mert amikor a doki megkérdezte, hogy ”Biztosan el akarja vetetni?” akkor már tudtam, hogy nem. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el azzal, ha 17 évesen gyereket szülök, de tudom, hogy megéri! Mert szeretlek Louis, és tudom, hogy nagyszerű apa leszel!

- Te pedig nagyszerű anya, szeretlek!- az arcomat a kezébe fogta és megcsókolt.

- Én is szeretlek!- csókoltam tovább.

- Ohh, hát ilyenek miatt megzavarni Louist.- szórakozott Harry.

- Amúgy bocsi, hogy csak így 'betörtem', és amúgy sziasztok, de gondolom, most mennem kéne, szóval bye!- mondtam, majd gyorsan kisétáltam.