8. A Budapesti 'kirándulás' :D

Másnap reggel. Louis nem volt az ágyban. Nem tudtam hol van, de azon is csodálkoztam, hogy Bella nem ébresztett. Jól gondoltam iskolai szünet van!! Kimentem a napaliba.

- Hi!- köszöntem.

- Hi!- mondta Bella és Louis.

- Mit csináltok?- kérdeztem.

- Beszélgetünk.- mondta Bella.

- Aha, miről?- kérdeztem.

Erre megcsörrent a mobilom......

- Haló.- szóltam bele.

- Szia Rebyke.- szólalt meg egy hang ami a keresztanyáméhoz hasonlított.

- Beby te vagy az?- kérdeztem.

- Igen, én vagyok, nincs kedved eljönni hozzám Pestre? Olyan régen nem halottam rólad.- mondta.

- Hát.... elég régen. Az sem tudod, hogy én Londonban vagyok, mert idejöttem tanulni.- mondtam.

- Ez komoly?- kérdezte.

- Igen, komoly. De ha szeretnéd el tudok menni.- mondtam.

- Akkor gyere. Jah, és lenne egy kérdésem, van már barátod? Csak mert ha igen akkor őt is elhozhatnád.

Erre a telefont a pólómhoz fogtam.

- A keresztanyám elhivott magához és azt mondta ha van barátom őt is vigyem.- mondtam Louisnak.

- Attól függ hova kell menni.- mondta Louis.

- Pestre.- feleltem.

- Mármint Budapestre?- kérdezte Louis.

- Aha.- mondtam.

- Rendben.- felelte.

- Van barátom, és ő is beleegyezett.- mondtam Bebynek.

- Most ott van veled?- kérdezte.

- Aha.- feleltem.

- Akkor valamit megzavartam?- kérdezte.

- Nem, dehogy.- mondtam.

- Akkor jó, mindjárt leteszem csak mond meg, hogy hívják.- mondta.

- Louis, na szia.- mondtam.

- Szia Rebyke.- mondta majd letette.

- Várjunk csak, hóvihar van, hogy megyünk el?- kérdeztem.

- Nincs vihar, csak mindent hó fed, amúgy meg magángéppel.- mondta Louis.

- Jah, oké.- mondtam.

- De most akkor én a barátod vagyok?- kérdezte Louis.

- Igen, te egy jó barát vagy.- mondtam.

- Aha, már értem.- mondta.

- És engem meg se hívsz?- kérdezte Bella.

- Te csak maradj itthon a kis göndörkéddel, meg ha akarok nyugodtan menjetek el síelni.- mondtam.

- Jah.- nevetett Louis.

- Ha, ha, ha. Nagyon vicces. Amúgy egy szobában fogtok aludni?- kérdezte Bella.

- Aludni biztos nem!- mondtuk egyszerre Louissal.

- Jah, már értem.- mosolygott Bella.

- Hát igen!- kacsintottam Louisra.

- És még csak nem is járunk, képzeld el ha járnánk.- mondta Louis.

- Nem iszunk forró csokit?- kérdeztem.

- De igyunk!- mondta Louis.

- Oké, csinálok.- mondta Bella.

- Nem kell, ezt most én csinálom. A forrócsokit senki nem csinálja nálam jobban.

- Okééééééé, ha te mondod.- mondta Bella.

Elkezdtem csinálni a forrócsokit.

Mindig van benne egy karácsonyi nyalóka, pille cukor (pumpedli) és egy csomó tejszínhab.

- Ez nagyon finom!- mondta Louis.

- Ennél jobb forró csokit még nem ittam!- mondta Bella.

Csörgött a telóm....

- Haló Rebecca Newton.- mondtam.

- Na ne mondd.- mondta Beby.

- Szia Beby.- mondtam.

- Szia Rebyke. Csak azért hívlak mert azt elfelejtettem mondani, hogy holnap jöhetnétek.- mondta.

- Oké, Louis az jó ha holnap megyünk?- kiabáltam el magam.

- Aha.- mondta Lou.

- Akkor a holnap jó?- kérdezte.

- Aha, igen szia.- mondtam és letettem.

- Na Lou gyerünk öltözz!- mondtam Louisnak.

- Miért?- kérdezte.

- Mert a keresztanyámék várnak.- feleltem.

- Nem csak holnap?- kérdezte.

- De, de meg szeretném lepni őket. A magángép.....?

- Igen jó öltözök, mármint haza megyek és mindjárt vissza jövök.- mondta és elment.

- Gyerünk Reby pakolj!- mondta Bella.

- Jó de segítesz kiválasztani a ruhát amiben megyek?- kérdeztem Bellát.

- Aha.- mondta.

Végül egy rózsaszín One Directionos pólóra és egy halványrózsaszin farmerre esett a választás. És még felvettem hozzá egy Directioneres karkötőt, nyakláncot, gyűrűt és egy fülbevalót.

Ekkor érkezett meg Louis.

- Hűűűűűű.- mondta.

- Boo Bear?- kérdeztem.

- Igen Rebyhoney?- mondta.

- Boo Bear, Rebyhoney, ez egyre jobb lesz.- mondta Bella.

- Ugye? Na induljunk.- mondtam.

- Gyere Reby, a magángép készen áll!- mondta Louis.

- Oké.- mondtam és megfogtam a bőröndömet.

Elköszöntünk Bellától, felszálltunk a magángéppel.

- Mikor érünk már oda?- nyavalyogtam.

- Nyugi, mindjárt.- mondta Lou.

- De még mindig nem szálltunk le!- panaszkodtam

- Reby, lécci hagyd ezt abba!- mondta Louis.

- Oké, Boo Bear.- mondtam.

Leszálltunk. Hívtunk Taxit és Bebyékhez mentünk. Louison kapucnis pulcsi volt és napszemüveg a tél közepette, nem is nézték hülyének. xD aztán mikor odaártünk....

Becsöngettem....

- Szia Rebyke!- mondta Miklós a keresztapám.

- Szia Miki!- mondtam és megöleltem.

- Jó napot!- mondta Louis.

- Ő itt a barátom Louis.- mutattam be Mikinek Lout.

- Szia a nevem Németh Miklós. A tied Louis....?- kérdezte.

- Louis Tomlinson.- mutatkozott be.

- Louis Tomlinson? Valahonnan ismerős ez a név. Gyertek csak be.- mondta.

- Szia Beby! Ő itt a barátom Louis Tomlinson.- mondtam.

- Szia Rebyke, Louis.- mondta a keresztanyám.

Ekkor futott le az unokahúgom Lily.

- Szia Reby!- mondta.

- Szia Lilyke!- mondtam.

- Ő kicsoda?- kérdezte Lily Louisra nézve.

- Ő a barátom Louis.- mondtam.

- Louis?- kérdezte.

- Igen, hi!- mondta Louis Lilynek.

- Milyen Louis?- kérdezte.

- Louis Tomlinson.- mondta.

- Louis Tomlinson? A One dorectionból?- kérdezte Lily.

- Hát....

- Ezért volt olyan ismerős a neve.- mondta Miki.

- Louis miért van rajtad napszemüveg?- kérdezte beby.

Erre Louis levette a napszemüveget és Lily azonnal felismerte. (tudniillik ő is Directioner)

- Te tényleg Louis vagy az 1D-ből.- mondta.

- Igen, ő Louis Tomlinson az 1D-ből.- mondtam.

- Ez azt jelenti, hogy az én kis keresztlányom egy szárral já.....?

- Nem! Mi nem!- vágtam közbe.

- Hát akkor?- kérdezte Beby.

- Mi csak barátok vagyunk!- mondtam.

- Nagyon jó barátok!- mondta Lou.

- Louis ezt most miért kellett?- kérdeztem.

- A többi 1D tagot is ismered?- kérdezte Lily.

- Igen.- feleltem. Erre Bebynek és Mikinek kikerekedett a szeme.

- Még Niallt is?- kérdezte izgatottan Lily.

- Igen, még Niallt is.- feleltem.

- Na ne!!!!!!!!- Lily teljesen leblokkolt.

- Szóval az én nevem Bernadett Newton.- mondta Beby.

- Louis Tomlinson, de ezt már tudják.- mondta Lou.

- Tegeződjünk.- mondta Miki.

- Igen, tegeződjünk.- mondta Beby.

- Rendben Bernadett, Miklós.- mondta Louis.

- Mary tud erről?- kérdezte Beby.

- Miről?- kérdeztem.

- Hát, hogy Louissal já.....

- Nem járunk!- mondtam újra.

- Akkor azt, hogy a barátod Louis?- kérdezte.

- Nem, még nem tudja, de majd elmondom neki.- mondtam.

- Aha, értem.- mondta.

- Louis hol fog aludni?- kérdeztem.

- Hol akar?- kérdezte Beby.

- Hol tud?- kérdeztem.

- A kanapén vagy felfújjuk a matracot is azon.- mondta Beby.

- Ha a matracon alszik akkor én is ott alszom nem?- kérdeztem.

- De igen.- mondta Miki.

- Akkor a matracon szeretnék aludni.- mondta Louis mosolyogva.

- Na de Lou.- nevettem.

- Akkor ezt megbeszéltük, amíg Miki felfújja a matracot addig vezesd körbe Louist.- mondta Beby.

- Okés.- mondtam és megfogtam Louis karját.

Felvittem a tetőre.

- De szép!- mondta.

- Ugye, gondoltam, hogy tetszeni fog.- mondtam.

- Szép, de nem annyira mint te!- mondta Louis.

- Komolyan Boo Bear?- kérdeztem.

- Igen Rebyhoneym.- mondta majd közel hajolt hozzám és én először nem tudtam mit tenni annyira leblokkoltam csak bámultam a gyönyörű kék szemeit. Amikor Louis már annyira közel volt, hogy szinte már az ajkunk majdnem összeért éreztem, hogy ő igazán szeret és ez az érzés egyre erősebb lett majd ilyedten néztem rá és ő megfogta a derekam és az ajkunk összeért. Louis megcsókolt. De még, hogy, hihetetlen volt. A hasamban repkedtek azok a bizonyos pillangók, remegett a lábam. El sem hittem, hogy valaha ilyen csókolt kapok, ilyen tökéleteset méghozzá Louis Tomlinsontól. A csókja is olyan tökéletes volt mint ő maga.

- Szeretlek.- mondta.

- Én is.- feleltem.

- Úúúúúúúúúú.- mondta Lily.

- Lily te itt vagy?!

- Aha, még, hogy csak barátok!- mondta majd elfutott.

- Várj Lily, hova mész?- kérdeztem.

- Anyához, elmondom neki amit láttam.- mondta Lily erre utána szaladtam.

- Várj Reby!- mondta Louis.

- Miért? Bár igazad van, már úgy is mindegy.- szomorodtam el.

- Na és ha megtudja a keresztanyád, hogy csókolóztunk, akkor mi lesz?- kérdezte.

- Világvége!- mosolyogtam.

- Aha, értem.- mondta.

- Most már igazán szerelmes vagy?- mosolygott.

- Teljes neved Louis William Tomlinson, a beceneved: Lou, Boo Bear és a közeli barátoknak Superwilliam. Van 4 húgod: Fizzy, Charlotte, Daysi és Phoebe. 1991. december 24-én születtél. Jelenleg 21 éves vagy. Legjobb barátod: Harry Styles. Szinte mindig vidám vagy. Jah, és aki igazán szeret: Rebecca Newton.- mondtam.

- Kicsit sok levegő kellett, de én is szeretlek.- mondta majd megint közel hajolt hozzám és az az érzés leírhatatlan. Ez is tökéletes volt akárcsak Louis. Csak az volt a gáz, hogy ezt Beby végignézte.

- Még, hogy csak barátok.- mondta újra Lily.

- Lily, te megint itt? Beby?- kérdeztem.

- Igen, gondoltam szólok, hogy felfújtuk a matracot. Kértek valamit enni?- kérdezte Beby.

- Aha, én éhes vagyok!- mondtam.

- Én is!- mondta Lou.

- Mi a kaja?- kérdeztem.

- Kínai.- mondta Beby.

- Imádom a kínait!- mondta Louis, erre Lily és beby lementek.

- én is! Akkor együnk!- mondtam majd megfogtam Lou karját és magammal rántottam, amiből egy sikeres esés lett. Én Louison feküdtem. Még alig ismerem de a csókok után már úgy éreztem, hogy több éve ismerjük egymást. Nem tudtam, hogy ő is így van-e vele, de én igen. Miközben rajta feküdtem elkezdett hevesebben verni a szívem és ezt Lou is érezte.

- Reby?- nézett rám értetlenül.

- Jajj, bocsi csak.....

- Csak?- kérdezte.

- Áá, semmi.- mondtam majd lementünk a konyhába.

Ettünk.

- Na gyerekek menjetek fürdeni!- mondta Beby.

- Oké.- mondta Lou.

- Ki megy előbb te vagy én?- kérdeztem.

- Először menj te!- mondta.

Elmentem fürdeni, miután végeztem Louis vette át a helyem. Mikor sétáltam el a fürdő előtt hallottam, hogy Louis magában beszél.

- OMG!!! Lehet zenét hallgatni zuhanyzás közben!!!- mondta Louis.

- Igen lehet, de ha egy mód van rá ne tedd tönkre!- kiabáltam be.

- Reby?- kérdezte.

- Nem Beby vagyok.- mondtam.

- Nem, te Reby vagy.- mondta.

- Hogy találtad ki?- kérdeztem.

- Jó a hallásom.- mondta.

- Akkor még sem süketültél meg a rajongóktól?

- Nem!- mondta.

Aztán lesétáltam a nappaliba és lefeküdtem a matracra. Néhány perccel később Louis is lejött.

- Remélem nem tettél tönkre semmit?- kérdeztem mosolyogva.

- Nem, minden működik.- mosolygott aztán odafeküdt mellém.

- Jó éjt.- mondtam majd oda bújtam Louhoz.

- jó éjt.- mondta.

Volt egy nagyon szar álmom, azt álmodtam, hogy Louis és én sétálunk a parkban és Lou elmegy fagyiért. Én addig leültem egy padra amikor ezt hallottam: - Reby kérlek segíts!!!- kiabált Louis. Láttam, hogy Louisra fegyvert szegeznek és hirtelen egy lövés hallatszik. - Louis neeee!!!!!- kiabáltam, mikor láttam, hogy Louis összeesik és odaszaladtam hozzá. - Szerelmem, jól vagy?- kérdeztem. - Louis nem halhatsz meg nem hagyhatsz itt!!- mondtam. - Szeretlek!- mondta utolsó erejével. - Louis, én is. Kérlek ne csukd le a szemed, én itt vagyok ne hagyj itt. VALAKI HIVJA MÁR A MENTŐKET!!- kiabáltam. És ekkor felébredtem.....

- Louis, Louis, Louis!!- kiáltottam.

- Nyugalom!- mondta Louis félkómásan.

- Louis te élsz?- kérdeztem.

- Miért ne élnék?- kérdezte.

- Volt egy olyan álmom amiben meglőttek és....

- Nyugi, Reby mint láthatod élek és virulok!- mondta Lou.

- Szeretlek.- mondtam majd a megfogtam a pizsijét és magamhoz húztam majd megcsókoltam.

- Én jobban!- mondta majd magára húzott.

- Nem igaz mert én jobban!- mondtam és újra megcsókoltam.

- A-a!- mondta és elkezdett vadul csókolni.

- Louis, ne itt, ne most!- mondtam.

- Miért?- kérdezte.

- Vajon?- kérdeztem, majd hallottam, hogy nyikorog a lépcső. Gyorsan lemásztam Louról és alvást színleltem.

- Ezért!- mondtam miután Beby felment.

- Oké, értem.- mondta.

- Inkább aludjunk!- mondtam.

- Neeeee, nem tudok aludni!- nyavalygott.

- Miért?- kérdeztem.

- Csak!- felelte.

- Louis, az előbb is lejött a keresztanyám, te sem akarhatod, hogy..... érted!- mondtam.

- Nem is akarom, egyszerűen nem tudok aludni!- mondta.

- Ha odabújok hozzád jó lesz?- kérdeztem.

- Aha.- mondta én pedig odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt és elaludtunk.

Másnap reggel.....

- Reby, kelj fel, ha szeretnél enni is valamit!- ébresztgetett Lou.

- Oké.- mondtam majd kikeltem az ágyból.

- Mit kértek enni?- kérdezte Beby.

- Valami gabonapehely féleséged van?- kérdeztem Bebyt.

- Igen, több féle is.- felelte.

- Akkor én azt, de mindjárt jövök csak rendbe szedem magam.- mondtam, majd felmentem.

Miután kész lettem lementem. Láttam, hogy Louis és Lily már a müzlit eszik.

- finom?- kérdeztem.

- Aha, gyere te is enni.- mondta Lily.

- Oké.- mondtam majd leültem Louis mellé.

- Mellém ülj! Mindig mellettem szoktál.- féltékenykedett Lily.

- Nem, Reby maradj itt!- mondta Louis boci szemekkel.

- Reby lécciiiiii!- könyörgött boci szemekkel Lily.

- Jajj ne, most tönkre akartok tenni?- kérdeztem.

- Miért?- kérdezték.

- Nehogy össze vesszetek rajtam!- mondtam.

- De.....

- Semmi de, nem tudok dönteni köztetek!- mondtam.

- De, én azt hittem engem jobban szeretsz!- mondta Lily.

- Tudjátok mit? Én ülök középre. Úgy jó lesz?- kérdeztem.

- Jó!!!- mondták egyszerre.

Megreggeliztünk.

- Játszunk valamit!- mondta Lily.

- Oks, de mit?- kérdeztem.

- Nem, tom. Mondjuk felelsz vagy mersz?- kérdezte Lily.

- Te még ahhoz túl fiatal vagy!- mondtam.

- A-a, a suliban is szoktunk üvegezni!- mondta Lily.

- De nem úgy mit mi!- mondta Lou.

- Miért, ti, hogy szoktatok?- kérdezte Lily.

- Mindegy.- mondtam.

- Nem, nem az. Vagy elmondjátok, vagy játszatok velem!- mondta Lily.

- Oké, akkor játszunk.- mondtam.

- Én kezdek!- mondta Lily.

Pörgetett és persze ki másra mint rám.

- Felelsz vagy mersz?- kérdezte.

- Merek.- mondtam.

- Csókold meg Louist!- mondta Lily.

- Neeee, már megint? Kezdem úgy érezni több Harry hasonmás vesz körbe mint gondolnám.

- Na, akkor most megcsókolod, vagy mi lesz?- kérdezte.

Közel hajoltam Louishoz, megcsókoltam, de nem tudtam elválni az ajkaitól. Olyan melengető érzés töltött el. De láttam, hogy Louis a szemembe néz és egyre vadabbul csókol. Ezt Lily is látta. Aztán amikor már tudtam ennek nem lesz jó vége eltoltam magamtól Lout.

- Okééééééééé. Meguntam ezt a játékot.- mondta Lily.

- Oké, akkor?- kérdeztem.

- Nézzünk TV-t.- mondta Lily.

- Inkább nézz te, mi körül nézünk a városban.- mondtam.

- Oké, sziasztok.- mondta majd bevonult a szobájába.

- Akkor gyerünk!- mondta Louis.

- Oké, de még is mit vegyek fel?- kérdeztem Lout.

- Jajj, ne fárassz kérlek!- mondta Louis.

- Rendi, akkor kiválasztom Beby segítségével.- mondtam.

Végül egy zöld farmerre, egy zöld/sárga csíkos pólóra és egy zöld 1D-s csizmára esett a válsztásom. Csak, hogy mi Louissal olyan hülyék voltunk, hogy mindkettőnkön egy rövid ujjú póló, egy csizma és egy napszemüveg volt. Nem néztek minket egyáltalán hülyének a hóesésben napszemüveg és rövidujú póló :DD

- Vigyázz, nehogy felismerjenek!- mondtam.

- Oké, vigyázok!- mondta.

Persze ez nem volt olyan egyszerű, elég volt egy rajongó és a bujdosásnak vége. Ez sajnos be is következett. Egy őrült Directioner felismerte Louist és levette róla a napszemüveget. Akkor ott.... vége. A rajongók mind Louis köré gyűltek és..... autógramm, közös kép. De persze néhány rajongónak az is bökte a csőrét, hogy kivel sétálgatott Louis. Egy rajongó odajött hozzám.

- Te honnan ismered Louist?- kérdezte.

- Hát.....

Louis látta, hogy kínosan érzem magam. Odajött és megfogta a kezem..... na ez volt az amit nem kellett volna.... mert akkor már nem csak fanok vettek körbe minket hanem fotósok is. Louis és én pedig kézen fogva elfutottunk. Persze hiába..... a fotósok mindenhova követtek minket.

- Louis, hiába menekülünk! Úgy sem fognak leszállni rólunk!- mondtam.

- Igazad van, csak egy módon szabadulhatunk meg tőlük.- mondta.

- Hogy?- kérdeztem, erre Louis megragadta a derekam, majd magához húzott, én nem mondtam semmit, de szerintem látta, hogy én ezt nem akarom. Ekkor Louis elengedte a derekam. Én újra futni kezdtem ő pedig utánam. Befutottunk egy lépcsőházba. Sikeresen elbújtunk.

- Louis valahogy haza kéne jutnunk!- mondtam.

- Tudom, de egyenlőre leráztuk őket!- mondtam.

- Lou én..... sajnálom! Nem tudom....

- Semmi baj, nem a te hibád.- mondta majd megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Aztán villogtatásra lettem figyelmes.

- Louis gáz van!!- mondtam.

- Miért?- kérdezte, majd ő is meglátta a fotósokat.

Ebből a helyzetből már tényleg, nem lehetett még kimagyarázni se magad!

- Vége!- mondtam majd Louis mögé bújtam. De akkor már hiába.

Nagy nehezen sikerült hazajutnunk. Mikor visszaértünk Bebyékhez akkor sirva szaladtam be a házba.

- Rebyke mi a baj?- kiabált utánnam a Beby. De én csak felfutottam a lépcsőn egyenesen a mosdóba.

- Reby, várj!- kiabált utánnam Louis is.

/Louis szemszöge/

- Mi történt?- kérdezte Beby.

- Őőő... éppen sétáltunk az utcán mikor egy Directioner szó szerint letépte a napszemüvegem. Mindenki odacsődült autógrammért meg mindenért és elkezdték kérdezgetni Rebyt, hogy honnan ismer meg ilyenek és láttam, hogy kínosan érzi magát és megfogtam a kezét...... akkor már nem csak Directionerek hanem fotósok is voltak körülöttünk..... és akkor Reby és én elszaladtunk de követtek minket..... sikeresen elbujtunk egy lépcsőházban, de aztán Reby és én....... csó.... ko..... lóz...... tunk...... és hát...... izé.... ezt lefényképezték a fotósok, aztán nagy nehezen megszabadultunk tőlük és hazajöttünk....... a többit már tudod....- feleltem.

- Értem.- mondtam Beby.

- Felmegyek hozzá.- mondtam majd elindultam a lépcsőn.

Bekopogtam.....

- Ha te vagy az Louis, most egy kicsit hagyj magamra!- kiabált ki Reby.

- Sorry, Reby sajnálom, tudtam, hogy ez lesz! Ezért nem akartam annyira összejönni veled, mert tudtam, hogy azok a néha elég erőszakos és idióta Directionerek ezt fogják csinálni! Kérlek ne haragudj!!!- mondtam.

Erre Reby kinyitotta a fürdőszoba ajtót.......

- Louis, én nem haragszom rád! Csak egy kicsit sok volt ez a nap, olyan jól indult, de a Directionerek tönkre tették! Bár meg tudom érteni. Én is ezt tettem volna a helyükben. De a fotósok mit képzelnek magukról?? Azt hiszik mindenbe beleüthetik az orruk??- kérdezte kicsit idegesen.

- Nyugalom, egyébként én sem értem, mindig is utáltam a fotósokat!!!- mosolyogtam rá.ú

- Ugye, annyira idegesítőek!!- mosolygott vissza.

- Ezek a Directionerek!- mondta Beby.

- Jah, hát igen!- mondta Reby.

/Reby szemszöge/

- Louis, most akkor mi lesz?- kérdeztem.

- Mi lenne?- kérdezte.

- Hát..... vajon? Ezek után, most, hogy fognak tekinteni rám?- kérdeztem.

- Hát...... nem tudom, még nem voltam ilyen helyzetben.- mondta Lou.

- De úgy nagyjából? Mire számíthatok?- kérdeztem.

- Szerintem azt sejted.- mondta.

- Hát...... igen.- mondtam majd megint sirva fakadtam.

- Semmi baj, ne sirj! Nem érdekel mit gondolnak rólunk! Én szeretlek és nem fog megváltozni a véleményem néhány Directioner miatt, sőt..... azt szeretném kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm?- mondta.

- Nagyon szívesen!!- feleltem.

- De valamit tudnod kell. A rajongóknak kelleni fog egy kis idő...... és nem szeretnélek bele rángatni a karrierembe...... szóval, ha nem tudok veled annyit lenni az nem azt jelenti, hogy nem is akarok! Mert attól még ugyanúgy szeretlek!- mondta.

- Louis én nem vagyok az a nyafizós plázacica!!- mondtam.

- Tudom én, de akkor is.- mondta.

- Nekem csak egy kérésem lenne, az, hogy legalább egyszer egy héten töltsük együtt egy estét, semmi mást, oké?

- Oké, és az az egyszer egy héten mikor van?- vigyorgott.

- Fúúúú, hát nem is tudom, talán..... MOST!!- mikor kimondtam ezeket a szavakat Louis a falnak nyomot és......

- Mi az fiatalok?- kérdezte Miki.

- Semmi!- toltam el magamtól Lout.

- Értem.- mondta Miki.

- Lou nem kéne máskor jobban vigyázni?- suttogtam Louisnak.

- De!- felelte.

- Na akkor én most megyek! Mikor mentek vissza Londonba?- kérdezte Miki.

- Ma!- felelte Louis.

- Igen ma.- mondtam.

- Értem, akkor elmegyek kajáért, mit hozzak?- kérdezte Miki.

- Most a változatosság kedvéért legyen pizza.- mondtam.

- Rendben.- mondta Miki és elment.

- Én most elmegyek a Lilyvel a játszótérre, nem jöttök?- kérdezte Beby.

- Bocsi, nem azok után ami ma történt inkább nem.- feleltem.

- Rendben, akkor ti maradjatok itthon. Sziasztok.- mondta Beby és ő is elment.

- Na és most?- kérdeztem.

- Hát, nem tom.- mondta Louis.

- Akkor mit csináljunk?- kérdeztem Lout.

- Mondjuk...... mikor érnek haza a keresztanyádék?- kérdezte.

- Nem tom, attol függ.

- Mitől?- kérdezte.

- Mit, tudom én.

- Akkor, nézzünk meg egy filmet.- javasolta.

- Oké, mit?- kérdeztem.

- Hm, mondjuk valami vigjáték?- kérdezte Lou.

- Oké.- mondtam majd kerestem valamit.

Beraktuk. Szerintem tök jó volt, főleg azon a hatalmas képernyőn...... aztán vége lett, de persze mi ezt nem vettük észe mert akkor már elaludtunk...... Louis vállára hajtottam a fejem.

- Ébresztőőőő!- kiabált Lily.

- Anyádat!!- kiabáltam vissza.

- Mi???- kérdezett vissza.

- Jajj, semmi bocsi.- mondtam majd felkeltem.

- Oké, keltsd fel a pasidat is és gyertek enni!- mondta majd lement.

- Louiska kelj fel!- ébresztgettem.

- Nem mami már wlég répát ettem.- mondta.

- Louis!!- kiabáltam rá.

- Mia.....?- kérdezte.

- Gyere enni.- feleltem.

- Oké.- mondta majd lementünk.

- Pizza! Nyami!- mondta Lily.

- Mintha csak Nialtt látnám!- mondtam Lilynek.

- Sziasztok, gyertek enni!- mondta Beby.

- Helló.- mondtuk Louissal.

- Komcsi?- kérdezte Lily.

- Komcsi.- feleltem.

- Erre gyúrok.- mondta.

- Mire, hogy Niallt lássam?- kérdeztem.

- Nem, hanem arra, hogy Niallre hasonlítsak.- felelte.

- Hidd el, az evésben ne akarj rá hasonlítani.- nevetett Lou.

- Miért?- kérdete Lily.

- Mert Niall szívószállal ette multkor a pizzát!- nevettem el magam én is.

- Mivel?- kérdezett vissza Lily.

- Szívószállal!- mosolygott Lou.

- Akkor hát..... anya ehetem szívószállal a pizzát?

- Nem!- mondta Beby.

- Na anya létszi!- könyörgött Lily.

- Miért kellet ezt elmondani Lilynek?- kérdezte Beby.

- Bocsi, igazad van ismernem kéne.- mondtam.

Aztán én és Louis felmentünk a tetőre......

- Mikor indulunk?- kérdeztem Lout.

- Nem sokára.- felelte.

- Szeretlek.- mondtam.

- Én is.- mondta és megcsókolt.

- Uuuuuu.....- hallottam már megint.

- Már megint itt vagy?- kérdeztem Lily.

- Miért, talán zavarok?

- Igen, zavarsz!- mondtam.

- Nyugi Reby!- mondta Lou.

- De......

- Lily csókolóztál már?- kérdezte Lou.

- Őöööö.....

- Igen vagy nem?- kérdezte ujra Louis.

- Hát.... öööö.... izé.... nem.- mondta Lily.

- Akkor ezért nem tudod, hogy ilyenkor miért haragszik rád Reby.- mondta Lou.

- Öööö.... hát... lehet.- mondta Lily.

- Azért haragszik..... voltál már szerelmes?- kérdezte Louis Lilyt.

- Igen.- felelte.

- Na, hát akkor, azért haragszik Reby mert szeret engem és szeret velem......- mondta Lou.

- Szeret veled...?- kérdezte Lily.

- Lily, ne tegyél úgy mintha nem értenéd.- mondtam Lilynek.

- De, ha egyszer nem értem.- mosolygott.

- Akkor miért mosolyogsz?- kérdeztem.

- Akkor ti most jártok?- kérdezte Lily.

- Ig....- mondta Lou.

- Nem!- feleltem.

- Oké.- mondta majd elment.

- Miért hazudtál neki?- kérdezte Louis.

- Mert, te nem ismered Lilyt.- mondtam Lounak.

- Hát, te tudod.- felelte.

- Akkor nem megyünk haza?- kérdeztem.

- De menjünk, de először köszönjünk el.- mondta.

- De okos vagy.- mondtam szarkasztikusan majd lementünk.

- Na, Beby, Miki most könnyes búcsút veszek tőletek.

- Sziasztok.- mondta Miki majd megölelt és kezet fogott Louval.

- Szia Rebyke, Louis.- mondta Beby majd megölelt mindkettőnket.

- Hi!- mondta Louis is kinyitotta az ajtót.

- Bye.- mondtam és kimentem az ajtón.

- Hééé, várjatok!- kiabált utánunk Lily.

- Lilyke, bocsi majdnem elfelejtettünk!- mondtam.

- Köszike, na sziasztok! És mondjátok men Niallnek, hogy üdvözlöm, meg az összes fiút!- mondta Lily.

Elmentünk haza. Az ajtó ellöt álltunk.....

- Na akkor most mi legyen? Elmondjuk a többieknek ami történt?- kérdezte Louis.

- Ne, még ne! Majd úgy is rájönnek.- mondtam.

- Ahogy akarod, Rebyke.- mondta majd megcsókolt.

Aztán benyitottunk...... Na mit láttunk? Bella és Harry csókolóznak.......

- Uuuuuu.- szólaltam meg.

- Mi??- kérdezte Bella és eltolta magától Harryt.

- Csak mi vagyunk azok, de látom nélkülünk is elvoltatok!- húztam perverz mosolyra a szám.

- Jah, hát igen, jól elszórakoztunk!- mondta Harry.

- Oh, akkor már értem.- nevettem.

- Hát igen, Harry nem könnyű eset!- mondta Bella.

- Tudom én!- mosolygott Louis.

- Akkor ti most.....?- kérdeztem.

- Aha!- vágta rá Harry.

- Oké.- mondta Louis majd megfogta a karom és behúzott a szobámba.

- Akkor mi most nem fogjuk elm.....?- kérdezte.

- Nem!- vágtam közbe.

- Miért?- kérdezte.

– Mert, majd úgy is rájönnek.- feleltem és kimentem a szobámból.

Kijött Louis is, aztán beszélgettünk. Sok mindent átbeszéltünk..... aztán Good Night....